Végre egy havas túra! Szép hó esett a hétvégén, ezért kihasználtuk az alkalmat, és csináltunk egy kétnapos, ottalvós túrát. Szombat délelőtt 11 körül indultunk a pomázi HÉV-megállótól, sötétedésre értünk a Czibulka János menedékházhoz, majd vasárnap 11 után keltünk útra, és fél 4-kor értük el Pilisszentlászlót. A szállásunkat előre kinéztük és lefoglaltuk, az útvonalat helyben döntöttük el, annak függvényében, hogy mikor tudunk elindulni és milyen az idő. A nagyobb utakon letaposott hó volt, a kisebb ösvényeken néhol lábszárközépig érő havat kellett törni.
Táv: 1. nap 10,6 km, 433 m fel, 294 m le; 2. nap 9,52 km, 272 m fel, 331 m le
Idő: 1. nap 5,5 óra; 2. nap 4 óra
Mikor: 2013. január
Mit vittünk magunkkal: alapvetően ezt, két napra bővítve, vagyis kiegészítve törülközővel, fogkefével, papuccsal (a menedékházba kell, de itt adtak is), melegítővel az átázott nadrág helyett. GPS is volt nálunk. Vízhatlan nadrágot/sínadrágot nem vittünk.
1. nap
Pomáz - János-forrás - Lajos-forrás - Kőhegyi menedékház
Pomázon leszálltunk a HÉV-ről, megkerestük a zöld jelzést, aztán átsétáltunk városon. Idővel elfogyott az aszfalt, és kátyús, havas földúton haladtunk, majd az erdőbe beérve, valahol a 3. és a 4. kilométer között áttértünk egy ösvényre.
Az ösvény egy széles, mély horhos szélén kanyarog, majd átvág rajta, felkapaszkodik a magasabban futó földútra, és hamarosan eléri a zöld és a kék+ jelzés elágazását. A zöld jelzésen elindulva kb. 100 méterre van a János-forrás. Ittunk belőle, jó volt.
Innen továbbvisz a zöld jelzés a Kőhegyi menedékházhoz, Pomáz felől ez a legrövidebb út. Mi azonban visszamentünk az elágazáshoz, és a kék+ jelzésen kezdtük meg a kapaszkodást a Lajos-forráshoz. A turistaút legtöbbször a földúton, vagy a földúttal párhuzamosan futó ösvényeken halad, nagyjából egyenletesen emelkedve a Lajos-forrásig. Közben bal kéz felől látszik a Kis-Csikóvár és a Nagy-Csikóvár csúcsa, lásd a bejegyzés első képét. A hosszú egyenes emelkedő végén nagyon jó kilátás nyílna a Visegrádi-hegység Szentendre fölötti részére, ha nem lenne ilyen párás az idő:
A Lajos-forráshoz kocsival is fel lehet menni, ezt elég sokan meg is tették, hogy ott szánkózzanak, onnan induljanak tovább túrázni, vagy ötliteres ballonokba töltve hordják a vizet. A tábla szerint percenként 18 liter víz folyik a forrásból az előtte elterülő kis tóba.
A forrástól a sárga jelzés ereszkedik lefelé nagyjából egyenesen a Cseresznyés-hegy tövébe, onnan a hegy oldalában szedi fel a szintet, végül a Kőhegyi menedékháztól nem messze, az időszakos láp/tó mellett bukkan ki az erdőből. A tó néha teljesen eltűnik, így mi is átlábaltunk rajta, de láttuk a fák aljáról lógó, szakállszerű gyökereket (vízinövényeket?), amelyek jelzik, hogy a nullánál magasabb vízszint is előfordul. Péter, a menedékház kezelője mesélte, hogy kenuzni is szoktak a tavon, de ha feltelik, úszni is lehet benne, mert a legmélyebb pontján a két métert is eléri a víz mélysége.
A menedékház egy zseniális hely. Nagyon jó helyen található, a már említett tótól nem messze, egy rét illetve egy meredek hegyoldal szélén, ahonnan csodás a kilátás kelet és dél felé. Sötétedéssel, párával együtt ilyen:
Kattints a képre, és nagyban is megnézheted.
Villany van, fűtés van, folyóvíz nincs. Esővizet lehet használni mosdáshoz, van angolvécé, de takarékoskodni kell, ezért ajánlják a kinti pottyantós budit. Ha nagyon nem muszáj, ne zuhanyozz, bár arra is van korlátozott lehetőség. Büfé van, és ételt is készítenek, de nem étteremről van szó, ezért előre szólni kell, ha nagyobb társaságot kell ellátni, és akkor az előre megbeszélt kaját megfőzik. Vannak állandó egyszerűbb ételek, amiket akkor is kaphatsz, ha csak beesel pl. kolbász, leves, zsíros kenyér. A földszinten van egy nagy közösségi helyiség kályhával, társasjátékokkal, könyvekkel, magazinokkal, és a büfével. Fent vannak a szobák.
Emeletes ágyakon aludtunk, fejenként 2800 forintért. Plusz áfa. Ha viszel hálózsákot, 600 forinttal olcsóbb. Plusz áfa.
Három fogásos vacsorát kértünk és kaptunk, reggelire rántottát csináltak, nagyon korrekt volt. Nagyon örülünk, hogy a tesztelőpanel részeként segíthettünk eldönteni, az összekeveredett üvegek közül melyikben volt a törköly-, és melyikben az almapálinka.
2. nap
Kőhegyi menedékház - Anna-völgy - Dömörkapu - Pilisszentlászló
Másnap az első utunk a zöld jelzésen menedékház közelében lévő Petőfi-pihenőhöz vezetett, ahonnan állítólag Petőfi, az alföldi gyerek csodálkozott rá a hatalmas hegyekre. Látványos sziklák szegélyezik itt a Kő-hegyet, például a Gomba-szikla, amit Napóleon kalapjának is hívnak.
Az idő korántsem volt olyan barátságos, mint előző nap, szürke ködben mentünk végig. Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban (nem), visszamentünk a házhoz, és a Szentendrére vezető sárga jelzésről kb. 100 méter után balra fordultunk, hogy leereszkedjünk az Anna-völgybe. Közben a tanösvény táblájáról kiderült, hogy évszázadokig szőlőt termesztettek a Kő-hegy oldalában, aztán a filoxéra 5 év alatt kipusztított mindent. Szomorú történet. Az Anna-völgyben rátértünk a műútra, és onnantól kezdve éleslövészetre figyelmeztető táblák kísértek minket végig Pilisszentlászlóig.
A Dömör-kapuhoz simán felsétáltunk a műúton, ide egyébként a busz is feljön. Azért jó ott, mert vannak látványos sziklafalak, amit a köd miatt nem láttunk, de van vízesés is, amit viszont igen. Barlang is van, elég hamar bejárható mind a 15,9 métere.
A Dömör-kaputól a kék+ jelzést követtük, gyakorlatilag a műúton sétáltunk, amíg el nem értünk az Országos Kéktúra jelzést, és azon északnak fordulva tapostuk tovább a havat az ösvényen. Pilisszentlászlót a legjobb helyet, a Kisrigó Vendéglőnél értük el.
A Kisrigó Vendéglő pont az, amit ránézésre ígér. Egy hangulatos vendéglő, piros kockás abrosszal, korrekt házias étellel, jó áron. Konkrét példa: fél adag székelykáposzta (így is sok volt), resztelt máj főtt krumplival, céklasaláta, két palacsinta, sör, almafröccs 2300 forint. A kiszolgálás kiváló volt.
A faluból busz jár Szentendrére, van egy megálló lent, a falu központjában, és egy fent a főút mellett.
Remek hétvége volt. A képre kattintva ott a többi, rendes méretben.
