Havas móka a Wechselen

2009. február 23. 18:50 - gorbacsov

Téli túra Mönichkirchentől a Hochwechselig

A Hochwechsel a magyar határhoz legközelebb eső, 1500 méter feletti csúcs, és télen egészen zord körülményeket tud teremteni a túrázónak. Az erdős részek csendet és mély havat, a csupasz gerincek pedig jeget, szelet és szép kilátást ígérnek - persze csak napos időben.

Táv: 20 km

Szint: 738 m (Mönichkirchen 1005 m - Hochwechsel 1743 m)

A teljesítéshez szükséges idő: A hivatalos verzió szerint 8,5 óra, nekünk 7 óra alatt sikerült.

Felszerelés: Különleges felszerelést (jégcsákány, hágóvas stb.) nem igényel, téli havas túrára készülj.

Nehézség: Gyalogtúra, néhol meredekebb kaptatókkal. Nagy hó esetén törni kell az utat elsősorban az erdős részeken, de különösebb hegymászó tapasztalatra nem lesz szükség.

Mikor jártam itt: 2008. december

A Wechselről

A Wechsel - a Wienerwaldtól eltekintve - az Alpok legkeletibb nyúlványa. A hegység a stájer Joglland, és a Burgenland és Alsó-Ausztria területén fekvő Bucklige Welt (Buckavilág) határán fekszik. Legmagasabb csúcsa a Hochwechsel (1743 m), innen fut le a főgerinc észak-nyugatra az Umschußriegel (1720 m), majd a Schöberlriegel (1704 m), keleti irányban pedig a Niederwechsel (1669 m) felé. A főgerinc mindkét irányban az erdőhatár felett halad, nagyjából 1500-1600 méter környékén fogynak el a fenyők.

Az A2-es autópálya megépüléséig Wechselen átvezető B54-es Wechselstraße volt a fő közlekedési útvonal, mára veszített a jelentőségéből és leginkább a panoráma miatt választják az utazók. A hegység déli lejtőin keresztül vezet egy régi római út, amely az Irrbüheltől (a Joglland legmagasabb csúcsa 1423 méterrel) nyugatra gyalogosan járható (meg nem erősített információk szerint a 927-es turistaút a Niederwecheltől St. Lorenzen am Wechselig). A hegy lábánál találhatóak a környék jelentősebb települései: Aspang és Feistritz am Wechsel, Dechantskirchen, Friedberg, Pinggau, Vorau.

A Wechsel lejtőin több kis síterep is található, fő erényük a magyar határhoz való közelségük. Alsó-Ausztriában Mönichkirchen-Mariensee, Trattenbach, Sankt Corona am Wechsel und Arabichl bei Kirchberg am Wechsel, míg a stájer oldalon St. Jakob im Walde, Mönichwald, Wenigzell és Strallegg kínálnak lehetőséget a csúszásra.

Forrás: Wikipedia

A túra

Indulás: Mönichkirchen, az ülőlift alsó állomása. A csúcsra a 902-es és 907-es turistaút vezet, és szinte végig Alsó-Ausztria és Stájerország határán halad.

Az ülőlift mellett, a parkolóban van egy tábla, amin egy elég részletes és jól használható turistatérkép segít, ha már az induláskor gondjaid lennének a tájékozódással. Nem árt lefotózni az elején, ha nem vittél térképet, még jól jöhet.

Az út eleinte a sípályával párhuzamosan halad, ezen lehet autóval is feljutni a Mönichkirchner Schwaigra. Szép sárga táblák jelzik, mi merre van, kb. 30 perc könnyű sétával fel lehet jutni a "Schwaig"-ra. (Osztrák kifejezés, az alpesi legelőkön található tejfeldolgozó üzemet jelenti)

A Mönichkirchner Schwaigon található völgyből induló ülőlift felső állomása, ha valaki meg szeretné spórolni az első szakaszt, sőt, még tovább is lehet libegni, de az nem túra. Van itt még több fogadó is, ahol lehet enni, inni és aludni, pl. Berggasthof Mönichkirchner-Schwaig, Alpengasthof Enzian.

Télen elég érdekes az út folytatása, ugyanis az első pár száz méteren a meglehetősen meredek, jobboldali sípálya szélén kell felkapaszkodni, és legalább egyszer keresztezni is kell a síelők/deszkások útját. A két sípálya kereszteződése után az út illetve sípálya ellaposodik, és könnyen lehet haladni egészen a Hallerhausig. A Hallerhaus ételt, italt és szállást is kínáló turistaház, egész éves nyitvatartással.

Idáig lehet letaposott havon haladni, a turistaút a ház mellett balra folytatódik, ahol ösvénnyé szűkül, és nagy hó esetén innen kezdődik a taposós-libasorban haladós rész. Az ösvény egyre meredekebbé válik, majd kilyukadunk a Mariensee-ből induló ülőlift felső állomásánál, ahol éppen egy új turistaházat építenek. Ugyanide kis kerülővel is el lehet jutni, ha a Hallerhaus mellett jobbra mész tovább a sípálya szélén, és mindig balra tartasz. Szép kilátás tárulhat elénk, ha a körülmények is úgy akarják.

Egy utolsó nagy levegő, és elengedjük a civilizáció mentőkötelét, majd rálépünk a vékony ösvényre, ami a sílift mögött indul neki a Steinerne Stiege (1505 m) meredélyének egy letörés tetején végigfutva, amíg el nem tűnik az erdőben kb. 50 méter után. Pár száz métert kapaszodni kell keményen, egy szűk metsződésben fut az ösvény, majd még egy kicsit, amíg felérünk a gerincre, ahol már barátságosabban kanyarog tovább az út a fenyők között. Szintben kicsit hullámzik, nem kell meglepődni, ha néha lefelé visz. Egy kereszteződés után ismét emelkedni kezdünk, és tisztások szélén haladva vágunk neki az főgerincre vezető szakasznak. Itt indul dél-kelet felé az a völgy, ahol a Pinka forrása található. Egy szintben futó utat keresztez az ösvény, ahol az ismert sárga tábla biztosít minket a helyes irányról, pár száz méter múlva pedig ritkulni kezdenek a fák, kibukkan előttünk a gerinc.

Feltűnik a szögesdrót kerítés, ami a csupasz gerincen a legfőbb tájékozódási pontot jelenti, főleg ködben. Innen elég könnyű dolgunk van, a gerincen kell maradnunk, és amikor már nincs feljebb, az a csúcs. A Niederwechselig tartó legelőnek nevet is adtak, ez az Ecklbauer Alm. Mivel egy csupasz gerincen sétálgatunk, jobbra és balra is elég jó a kilátás, ugyanakkor ki vagyunk téve a szélnek-hónak-esőnek. Másrészt viszont a szél lefújja a könnyű porhavat, így az erdőhatáron túl sokkal tömörebb a hó, így már nem kell törni az utat, és csak néha szakad be az ember alatt.

A Niederwechselt kereszt és egy emlékmű jelzi, a gerinc fel-le hullámzik és egy-két kilométert meg kell tenni, mire az utolsó dombon felkapaszkodva elérjük a Hochwechsel csúcsát. Kis kápolna, tévétorony, az elmaradhatatlan csúcskereszt és a Wetterkogler Haus található a hegytetőn, utóbbit nem találtuk nyitva, amikor ott jártunk.